Sajnálom, hogy -mint minden- ez a sorozat is véget ért.

Tudom, nekem könnyű volt a dolgom: én csak olvastam, nézegettem a képeket, a belinkelt zenei anyagok zömét részint azonnal, részint pótlólag meghallgattam- miközben rengeteg (sajnálatosan nem megjegyezhető ) rengeteg információkhoz is jutottam.
Köszönöm, Géza, hogy hétről-hétre beavattál R. B. életébe ! Írásaid egyúttal kiegészítő /felelevenítő gondolatokkal jelentkeztek a már régen olvasott könyved tartalmához.
Legbecsesebbnek a fejezetekben azt tartottam, ha a magánvéleményedet is leírtad
Szép munka volt ! :)

encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRfB1LfpV8j4gRs38oEJfT7FvXeLZhUkJaFBw&usqp=CAU

Bejegyzés: 30. (utolsó) fejezet. Blackmore estéje

Fb-on készülök hozzászólásra. Ám, minthogy oda minden nem fér bele, illetve nem is gondoltam többet oda leírni-, ITT azért megjegyzem; a családi fotók "csokrának"- még akkor is, ha már külön-külön a zömét láttam- nagyon örültem.
És, egyáltalán a mostani fejezetednek. :)
(y )

Bejegyzés: 29. fejezet. "Kell egy feleség, kellenek macskák..."

Fb-on készülök hozzászólásra. Ám, minthogy oda minden nem fér bele, illetve nem is gondoltam többet oda leírni-, ITT azért megjegyzem; a családi fotók "csokrának"- még akkor is, ha már külön-külön a zömét láttam- nagyon örültem.
És, egyáltalán a mostani fejezetednek. :)
(y )

Bejegyzés: 29. fejezet. "Kell egy feleség, kellenek macskák..."

ÍGY fejezted be ezt a "körképet", idézem :" Talán azért érdemes volt mindezt - szöveget, fotókat - összeszedegetni".
Érdekes, hogy miközben már vége felé jártam az olvasásnak/zenehallgatásnak, éppen az járt a fejemben; talán az eddigi fejezetek közül EZ lehetett a legidőigényesebb munkád- ideértve a fotók keresgélését is.

Éppen AZ volt számomra a legtetszetősebb (az amúgy olvasmányosan elővezetett életrajzi ismertetőid mellett), ahogy egymás mellé raktad a bemutatandó zenészek fiatalkori, és későbbi korukat megörökítő fényképeket.

Elgondolkodtam egyúttal azon is, milyen sokszor kellett újrakezdeni RB.-nak együttese kialakítását. Nem lehetett az a munka sem könnyű -,sem az ő vérmérséklete, sem pedig a fluktuáció okán . És ne feledjük; a zenészek ( és általában a művészeteket űző emberek) egyáltalán nem "szürke eminenciások." Kiváltképp azok , akik már valamilyen magaslatokra (f)eljutottak.

Bejegyzés: 27. fejezet. Honnan? Hová? Előre!

@Gilda: Stúdióban még nagyon jól megy nekik, a koncerteken hangszeres részekkel sincs semmi baj, csak Gillan énekével. Végül is Steve Morse még csak 66, a többiek már 70 fölött járnak.

Bejegyzés: 25. fejezet. A csata vége

Nagyon elszomorodtam a végére.
Jó, hogy nem raktál be sem a 75-éves Gillan -, sem pedig az idős bandatagoktól egyetlen felvételt sem.

Sajnos, az időkerék megállíthatatlanul forog... Mindenkivel.

Bejegyzés: 25. fejezet. A csata vége

Fogalmam sincs,HOL olvastam valami ilyesmit; a jó cikkben jelentős szerepet kap a kezdés, a befejezés-, és ami közte van.
A "felütésed"-ben most egy újabb módozatot találtam-, ez ENNEK okán tetszett.
A köztesben Richie karaktere ( megint a szókimondása, a felfogása, és az eddig általam eddig még nem felfedezett öntörvényűsége ) tetszett . Ja? És minthogy igérted, fogom még látni mosolyogni, az itt (igaz, csak indirekt módon) realizálódott a Perfect strangers videóban. Hozzáteszem: nagyon jól áll neki, de azonnal komorra vált...
(N. b.: ismerek én is olyasvalakit, akivel párszor találkoztam személyesen. Először a "hangja mosolygott" egy mobilon kereszetül, mikor legelőször eligazított; HÁNY emeletnyi csigalépcsőn kerülhetek el a személyes láttatásig. Másodjára egy délutánon, ahol Galapagosról tartott promóciós előadást. Mindkétszer röviden, akár RB. Pedig NEKI is jól állt ! Sem előtte, sem utána a róla látott képeken nem fedeztem fel még egy halvány mosolyt sem. De, nem vagyunk egyformák, és csak ő (k) tudja( tudják), mi az oka ennek. )
Richie reneszánsz zene-imádatát is örömmel olvastam. A vásáron állva helyes volt korhű öltözetében.
Az olvasást ( és a közbeékelt zenék hallgatását )befejezve ez mintegy keretet adott cikked befejezéséhez.
Merthogy a hölgyet először reneszánsz öltözetben (hol furulyázva, hol magát dobbal kísérve ) láttam /hallottam énekelni-, természetesen BM is ott pengetett a színpadon. Hangja, mozgása-, de maga az egész jelenség elbűvölt.

Bejegyzés: 23. fejezet. Senki sem tökéletes

Nem tudtam eldönteni, hogy RB válasza az ideidézett interjúban ( " Nem tudom, [.....]nem szoktam együtt aludni a többiekkel ." ) tényközlés, vagy fricska volt-e..., netán az eddig nem tapasztalt humorából adott ízelítőt-, mindenesetre én felnevettem.
A TE humorod nagy részét viszont már emodzsik nélkül is le tudom venni. Akkor IS, ha csak itt egy rövid hasonlatban ( " Paice [..... ]most olyan egyhangúan dobol, mint egy Duracell-nyuszi.") jelentkezett. Jó kis lazításnak tűnt az egyébként számomra igen élvezetes, a fejezet egészét átszövő elemzésedben.

Bejegyzés: 22. fejezet. Nem is annyira idegenek

@Gilda: Azt hiszem, te vagy az egyetlen a sárgolyón, akit nem nyűgözött le Annie Haslam hangja. A rocktörténelem egyik legnagyszerűbb énekesnője. Hallgass Renaissance-számokat, csodálatosan énekel.

Bejegyzés: 21. fejezet. Futball, autók, macskák

Élveztem a mai írást is, de - kivételesen - most nem keresgéltem ki a cím szerint említett számokat.
Kíváncsi mindössze Annie Haslam hangjára voltam. Irritált a nyávogó, vékonyka hangja-, ráadásul énektechnikája szerintem egy szál se. Elképzelni nem tudom, HOGY egzisztálhatott egy együttes énekeseként. Az általad említett számot hallgattam meg vele , de nem bírtam végig.

Ami pedig az "Örömódát "illeti: búcsúzni (vagy nem ?) csak ÍGY érdemes! Nem találok szavakat, hogy micsoda hangszerelés, milyen bravúr-gitározás és dobolás szólt- az utóbbiak töretlen és elképesztő intenzitással. A végén kiszakadt belőlem egy " húúú", ami nem jellemző rám. Könyvjelzőztem, minthogy még fogok néhányszor csemegézni belőle.
A cicás (jobb oldali) képét már korábban is láttam-, a fürdetéses újdonság volt. Mint több, mellékelt más fotó,amiket szintén szerettem nézegetni.
( P.s. : privátban is jelentkezem majd. )

Bejegyzés: 21. fejezet. Futball, autók, macskák

Akárhogy-is, akármilyen is R.-, egyre jobban tetszik az itteni cikkben elég plasztikusan megnyilvánuló nem szoványos egyénisége és őszintesége. Mindenkiben benne rejlik a jó és a gonosz ( ez utóbbit Ő állította itt magáról)-, úgy hiszem; NEM az. Csakhogy mint mindenkiben, benne is ott bújik meg a "Janus-arcúság".
Magáról ugyan NEM nyilatkozta ( vagy nem emlékszem, hogy megtette volna), de szerintem vérbeli, megszállott , a zenének élő muzsikus. Azt gondolom, hogy ilyen tökélyre vinni egy hangszeren való játékot, ahogy Ő teszi, másképpen nem is lehet.

( Üzenetet is küldök.)

Bejegyzés: 19. fejezet. A háromszemélyes zenekar

@Gilda: Majd fogod látni (mosolyogni)

Bejegyzés: 18. fejezet. Ennek is Baal az oka

Legalább olyan jó ritmusú írást találtam , mit ahogy BM-tól (de egyáltalán a műfaj képviselőitől ) már egy ideje hozzászoktam.
Mindahányszor olvasok egy -egy fejezetet ( és ezzel az útleírásaidnál is így voltam)-, elképzelem; milyen nagy munka előzi meg a megjelenést,amit mi, olvasók , viszonylag rövid idő alatt "kivégzünk."

Két dolognak különösen örültem. Az egyik ;nem éreztem nehéznek a szöveget, mivel számomra igen kevés ismeretlen nevet( de több, B M-ral megtörtén esetet / interjút) olvashattam.

Örömmel és élvezettel hallgattam/figyeltem linked nyomán a 16.századi "Greenleeves " előadását. A kezdésnél előkerülő gitáros Bach- improvizatív elemeket követően aztán a fő zenei anyagban Richie elképesztően játszott (mondhatni: a tőle megszokott virtuozitással)-, de az énekes fiatalember is elkápráztatott.
Visszagondolva valamennyi, eddig látott videójára- van abban valami, hogy rosszkedvűnek tartják. Én még soha nem láttam mosolyogni.
(Küldök privát üzenetet is.)

Bejegyzés: 18. fejezet. Ennek is Baal az oka

@Gilda: Nem hiszem, hogy Blackmore-t egy újabb írás foglalkoztatná. Annyi mindent összeírtak már róla az elmúlt 50+ évben.

Bejegyzés: 17. fejezet. A szivárvány fölött

Le a kalappal ezért az elképesztően összeszedett,saját véleményeddel is kommentált írásod előtt. Tetszettek az elemzéseid is,bár a felhozott példák zenei anyagát nem ismerem- ám az ízlésedet, IGEN, azt már elég jól. Ennek okán ezeket "hallhatatlanban" is el kell fogadjam.
Régóta jár a fejemben, hogy vajon HOGY fogadná ezeket a leírásokat a főhősöd. És vajon sejti-e, hogy él valaki ezen a sárgolyón, aki róla ÍRT már egy könyvet ( na, ezt elég gyakran elő-elő kapom), és aki ilyen elkötelezetten ír .
Talán a mai, a Blog-odban olvasott sorozat közül- bár most nem linkeltél zenei idézeteket, ám én "orvul" ;-) azért meghallgattam a példáid közül egy-kettőt ) ez vitte el számomra a pálmát.
Gratulálok, és köszönöm a lehetőséget!:)

P.s.: a "Stargazer" szó megütötte a szemem, s most már utólag értelmet nyert, miért is használtad egy másik oldalon a regisztrációdban.

Bejegyzés: 17. fejezet. A szivárvány fölött

Megint azon kapom magam, hogy ismételni fogok- bár nem szeretek. De, nem állom meg, hogy szóvá tegyem; milyen jó füled van-, vagy a Te kedvenc fordulatoddal ) szavaddal élve : white -fülű vagy!
A két, általad belinkelt számot hallgatva ismét erre az álláspontra jutottam.

Osztom a véleményed, miszerint a "Catch The Rainbow " gyönyörű szám. Dallamvezetésben és tempójában is azok közé tartozik, amiket szerfelett kedvelek. Egyetlen kifogásom van ( de ne mondd meg Richie-nek;-) , hogy a végén szerintem túl sokat ismétli a főmotívumot anélkül, hogy azon ( EGY kivétellel!) változtatott volna.

Persze, több, beidézett nótát is meghallgattam-, így aztán többszörösen erősítették egymást a szó és a zene.
Várom a beígért "nagy durranást ".

Bejegyzés: 14. fejezet. A szivárvány alatt

@Gilda: Sokarcú ember, az biztos. A jellemvonásai nekem is csak a könyv írása közben jöttek elő. Csak a zenéjét ismertem, a természetét alig.

Bejegyzés: 13. fejezet. Válások

Ha eddig az volt a véleményem, hogy nem lehetett könnyű dolga,aki B.M.-ral egy bandában dolgozni akar(t)-,a mai fejezetből -e mellé - számomra igen imponáló ,két pozitív jellemvonása is kitűnt. Szókimondó és őszinte.
Nem baj, ha egy ilyen kvalitású muzsikus , mint Ő-ilyesmivel is fel van vértezve. (Mondjuk , egy "átlagembernek " is javára válik, ha rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal.)
Mostantól kezdve már nem a "nehéz fiú" jár majd eszembe, ha látom /hallom legközelebb egy-egy felvételét.

A rímbe-szedett felvezetőd külön is megér egy (y) -ot. Az írásodé pedig EZ: (y) :)

Bejegyzés: 13. fejezet. Válások

Kiállhatatlan alak volt, az biztos, de a zenésztársai ettől függetlenül nagyra értékelték. Elfogadták ilyennek. Mióta együtt van Candice-szel, megszelídült.

Bejegyzés: 10. fejezet. Félúton

Mióta a B.M. -ról szóló fejezeteket olvasom, egyre inkább kialakult bennem, hogy nem lehetett vele könnyű együtt dolgozni senkinek. Persze ez a teljesítményéből ( és általában a kimagasló tehetségek produkcióiból )mit sem von le, hisz a hallgatósághoz csak a "késztermék "jut el-, az előzetes (Deep) purparlékról nincs fogalmuk. Nem is kell hogy legyen.

Talán a mostanit találtam olvashatósági alapon a leglájtosabbnak, mivel a természetszerűleg elmaradhatatlan nevek között több, számomra is ismerős névvel találkoztam.
Az információkban elszórt hasonlatokat ( "olyan, mintha K. K. hirdetés útján keresne férjet, vagy a stílushasonlításként hozott LGT- Vámosi-Záray, és persze Karajan és a ...) nevetve fogadtam.
KÉPI humort is találtam: a két fiatalember , akik megszívták. És MILYEN fotót mellékelsz róluk? Hát , amint éppen (meg)szívják cigarettájukat.
Ezek a kis rejtett humor-morzsák képesek NAGYON is hatni.
Hatottak , és jól estek! -Köszönöm! :)

Bejegyzés: 10. fejezet. Félúton